PROJEKTLEÍRÁS

Kedvezményezett:
Budai Szerb Ortodox Egyházmegye

Vezető tisztségviselő:
Pantelic Lukijan püspök, Gálity Vojiszláv püspöki helynök

A pályázat keretében megvalósítandó feladatok:

• Új templom építése a Zrínyi utcában

Elszámolható projektköltség:
89.790.514 Ft

Pécs Szerb Ortodox Egyházközösség

A szerb ortodox egyház egyike a tizenöt autokefál (önálló) ortodox egyháznak. Istentiszteleti nyelve az egyházi szláv és a modern irodalmi szerb. A szerb egyház 1219-ben nyerte el önállóságát. Első érseke Szent Száva, Stefan Nemanja nagyzsupán legkisebb fia volt, aki a görögországi Áthosz hegyén tette le a szerzetesi fogadalmat az 1190-es években.

Számos forrásból tudható, hogy Pécs a szerb görögkeleti egyház igen jelentős központja volt. Azonban amennyire nyomon követhető a kiemelkedő személyiségek kinevezése, annyira ismeretlenek a szerb templom építésének és pusztulásának körülményei. Helyének meghatározásához Dr. Vladislav Pandurovic ad használható támpontot, aki a hajdani pécsi szerb templom helyét a mai Felsőmalom utca piaci része körül jelöli meg. A török korban a hódítók lerombolták, dzsámivá alakították a keresztény templomokat, ugyanakkor szerb püspökséget állítottak fel azon nagyszámú szerb zsoldosnak, akik a seregeikben szolgáltak. A török uralom idején a katolikus papság köteles volt adót fizetni a szerb püspökségnek. Az írásos dokumentáció szerint Pécsett is volt ebben a korban szerb ortodox templom.

Oszlopos Szent Simeon Szerb Ortodox templom

A pécsi szerb egyházközség legújabb kori történetének kulcsfontosságú évszáma 1939, amikor dr. Svetozar Lastic nyugalmazott lelkész újraszervezi az egyházközösséget. Az istentiszteleteket esetleges helyeken Ilija Mincovic celebrálja. 1949-ben engedélyt kap egy siklósi egyházi ingatlan eladására, illetve arra, hogy annak ellenértékéből Pécsett olyan ingatlant vásároljon, amely alkalmas lesz egy imaház létreozására. A vásárlás egyik alapvető szempontja az volt, hogy az ingatlannak legyen egy viszonylag nagy alapterületű kelet-nyugati tájolású lakrésze, melyben az ortodoxia szabályai szerint kialakítható az imaház. Így esett a választás a Zrínyi utca 15. sz. ingatlanra. Felszentelésére 1949-ben került sor, Oszlopos Simeon napján.

Az államosítás ezt az épületet sem kerülte el, a görögkeleti szerb egyház csak 1998-ban kapta vissza imaházát. A Zrínyi utcai szerb ortodox templom különlegessége a Szentendrétől kapott egész falat betöltő ikonosztáz, mely a tizenkét apostolt ábrázolja, de jelentős értéket képviselnek az egyházi szláv nyelven írt Oroszországban nyomtatott misekönyvek. Az egyházközség jelenleg is működik, napi rendszeres istentiszteletekkel, vasárnap liturgiával. Nem csak a szerbek látogatják, de az itt tanuló görög diákok is. A templom nevét Oszlopos Szent Simeonról kapta, aki a remeteségnek azt a különös formáját választotta, hogy nem barlangba vagy kunyhóba húzódott vissza, hanem oszlop tetejére költözött. Az 5-10 méter magas kőoszlop tetejére feltettek egy kőlapot, ezt korláttal vették körül, s a remete ott fenn imádkozott, vezekelt, böjtölt. Lakóhelyét egyre magasabb oszlopokra cserélte. Közülük a legutolsó, vélhetően mintegy 20 méter magas volt. Összesen mintegy negyven évet tölthetett az oszlopokon.

Az ikonosztáz különböző korú táblákból és szerkezeti elemekből összeállított, alig embermagasság fölé nyújtott, kevés faragvánnyal díszített zárt fal. A felső sor kialakítása episztilonszerű. Az állványzat alacsony, balkáni típus mintájára készült. Szélessége: 496 cm, hozzávetőleges magassága 283 cm.

Képi díszítés: technikája tempera, fa. Felirata: egyházi szláv. Kora: a Deészisz-sor a Deészisz tábla felirata szerint 1721-ben készült a szentendrei Blagovestenska templom számára, ahonnan a berendezés felújításakor az izbégi templomba, majd a pécsi kápolnába került. A Deészisz-sor mestere annak az ószerbiai ikonfestő csoportnak lehetett tagja, amelyik az esztergomi Trónusikonokat festette. Másik mester keze munkája a Golgota kereszt-kompozícióból megmaradt két tábla. A Trónusikonokat és a Királyi ajtót moschopoliszi festő, a ráckevei festőcsoport egy tagja festette. Különböző mesterek keze munkája az Utolsó Vacsora és a diakónusi ajtók táblái. A Deészisz-sor a magyarországi emlékanyag kiemelkedő darabja. Stílusát tekintve az ószerbiai mester hagyományos későbizánci ikonográfiát követett, vonzódott a linearitáshoz. Hasonló stílusban készült a Golgota kereszt-kompozíció.

A pécsi Szerb Ortodox egyházközség által fejleszteni kívánt funkciók, melyek érdemben járulnak hozzá az attrakció fejlesztéséhez az alábbi műszaki tartalom mentén valósulnak meg. A helyszín a Pécs, Zrínyi utca 15-ben található (hrsz.: 18597) 750 m2-es telken. A beruházás keretében új építés és meglévő épület átalakítás is történik.

Az új építésű templom és harangtorony teljes egészében akadálymentesen kerül kialakításra bruttó 100 m2-es alapterülettel, a torony tervezett alapterülete 11 m2. A tervezett összes bruttó alapterület 200,13 m2 lesz. A tér belső kialakítása az ortodox vallás értékeihez igazodva letisztult festett felülettel készülnek. A régi, utcafronti épület esetében megszűntetésre kerül a liturgikus funkció. Itt kerül kialakításra a „Baranya megyei Szerb Egyházművészet” című állandó kiállítás. A kb. 50 m2-es épületrész belső burkolata kőlapból készül, az átalakítás során szükségessé váló munkálatok néhány négyzetméter vakolatjavítást, a teljes helyiség újra festését, mázolási munkákat tartalmaznak.

A kiállításhoz kapcsolódóan 25-db műtárgy kerül bemutatásra. Az alkotások a 18-19. századi, ún. II. és III. építési korszakból származnak, mindegyik Baranya megyében készült (ezeket később Szentendrére, a központi vallástörténeti gyűjteménybe szállították). Ez a mintegy 25 db alkotás a teljes kiállítóteret megtölti.