PROJEKTLEÍRÁS

Kedvezményezett:
Pécs-Belvárosi Református Egyházközség

Vezető tisztségviselő:
Peterdi Dániel lelkész

A pályázat keretében megvalósítandó feladatok:

• Új reformációtörténeti kiállítás létrehozása a Sztárai teremben
• A Sztárai terem akadálymentesítése

Elszámolható projektköltség:
23.040.187 Ft

Pécs-Belvárosi Református Egyházközösség

A török megszállást követően Pécsett is a lutheri, majd az 1550-es évtizedben a helvét irányhoz csatlakoztak a hívők. A törökök viszonya a protestáns és a katolikus felekezethez a mai napig vita tárgyát képezi. A történészek egy része szerint a török hatalom a protestánsoknak minden segítséget megadott hitelveik terjesztésére, miközben a Habsburgokat támogató katolikusokat üldözték. Más vélemények szerint a török politika alapelve az oszd meg és uralkodj volt, számukra mindenképpen előnyös volt a megosztottság, mert ez rendkívül jó alkupozíciót biztosított nekik. A 17. század folyamán a reformátusok száma megnőtt a városban, 1620-ban még hatvan kálvinista családot írtak össze, ám számuk folyamatosan nőt.

Nem katolikus vallású emberek csak II. József türelmi rendelete után (a helytartótanács engedélyével) telepedhettek le Pécs városában. 1806-ban kapott a letelepedésre kancelláriai engedélyt, a 24 éves késmárki (Szepesség) születésű gyógyszerész, Nendtvich Tamás, akinek személyében – hosszú idő után – Pécs városának ismét egy evangélikus lakosa lett. A dualizmus idején a protestánsok számának növekedése összefüggött a város lakosságának gyarapodásával.

A reformátusok számáról Haas Mihály, 1845-ben a város népességének összetételét jellemezve így ír: „Vallásra nézve találtatott Pécsett az említett összeírás alkalmával 14244 kath. 65 ágost. 65 helvet és 55 nem egyesült görög vallású lélek, zsidó pedig 187 számíttatott.” Az 1857. évi népszámlálás során Pécsett 124 lutheránust és 51 reformátust vettek nyilvántartásba. A városba újból betelepült reformátusok első képviselői eleinte az evangélikus gyülekezetbe jártak. „A XIX. század közepe óta a Pécsre visszatérő reformátusok is az evangélikus egyház szárnyi alatt erősödnek.” – írja Geyer Zoltán. Az evangélikus gyülekezet keresztelési és házassági anyakönyvei pedig arról tanúskodnak, hogy itt is keresztelkedtek, kötöttek házasságot. Ennek alapján megállapítható, hogy kb. 200 fő volt, aki 1869 és 1892 között Pécsen magát reformátusnak vallotta. A reformátusok magyar anyanyelvűek voltak.

A reformátusok gyülekezetté szerveződésének első állomása (a fellelhető források alapján) az 1876-os év volt. A pécsi református híveket „Földváry Ákos, Körtvélyesi József, Djenes Pongrácz, Szecsődy József, Rásky Mihály, Begedi Péter, Máthis Ferencz, Galamb Gyula” képviselte. Az administrationális unió a reformátusok számára biztosította volna a gyülekezeti életből fakadó jogokat (szavazási és határozati jog, egyháztanácsba való beválaszthatóság), a normál-reál- és gimnazista növendékek vallástanítását, a királyi ügyészség felügyelete alatt álló fegyencek, a közkórházi, irgalmas rendi, valamint a katonakórházi betegek körüli gondozást, és a szórványban élő református hívek lelki vezetését. Cserébe a református híveket kötelezték arra, hogy járuljanak hozzá a jogokból álló kötelmek által megnövekedett költségek fedezésére. Ezt a változatot 1876. május 21-én vitatták meg a reformátusok, de nem fogadták el. Emiatt az evangélikusok újabb tárgyalást javasoltak „Szívén hordozván református testvéreinek egyházi és nevelési céljait...” Mivel a Pécsett lakó református hívek és az Evangélikus Egyház közötti egyesülés ekkor nem jött létre, a Felsőbaranyai Református Egyházmegye közgyűlésén indítványozták a Pécsett szórványban élő református hívők leányegyházzá szerveződését, mely 1878-ban meg is történt.

A pécsi református gyülekezet életében az önállósodás útján a következő állomást a missziós egyházzá válás jelentette. Cseresznyés Sándor királyi táblai tanácselnök, mint a gyülekezet világi gondnoka Szász Károlyhoz a Dunamelléki Református Egyház püspökéhez fordult anyagi segítségért, amit 1891-ben az egyházkerületi közgyűlés meg is ítélt. E missziós segéllyel lehetővé vált egy helyettes lelkész alkalmazása, valamint az imaház és a lelkészlakás bérlése. 1892. január 1-én a pécsi egyházközség missziói egyházközséggé alakult. 1898-ban Váry Gyula lemondását követően Varga Nagy István, királyi táblabíró került a főgondnoki székbe. A templomépítés mellett ő szorgalmazta a Pécsi Református Egyház anyaegyházzá szervezését és rendes lelkész választását. Az 1850-től 1910-ig tartó periódus a pécsi protestánsok életében az új honfoglalás, azaz a letelepedés, a gyökeret eresztés időszaka volt. Ekkor szerveződnek önálló gyülekezetté. Az 1952-es egyházmegyei határok rendezésénél alakult meg a mostani Református Baranyai Egyházmegye.

1900-ban Pécs városa 650 négyszögöl telket adott az egyháznak az Indóház utca (ma Szabadság utca) végén templomépítés céljára. 1902-ben a Felsőbaranyai Református Egyházmegye kérésére a Dunamelléki Református Egyházkerület a pécsi gyülekezetet anyaegyházzá nevezte ki. A vallás és közoktatási miniszter pedig felvette Pécset a kongruás egyházak közé, így a gyülekezet az államsegéllyel el tudott tartani egy önálló lelkészt. A gyülekezet 1903-ban Nyáry Pált választotta a Pécsi Református Egyház önálló lelkészévé.

Nyáry Pált 1903. február 1-jén Dányi Gábor, a Felsőbaranyai Református Egyházmegye esperese avatta a Pécsi Református Gyülekezet rendes lelkészévé. Legfőbb célkitűzése, az egyre népesebb gyülekezet számára megfelelő hely biztosítása volt. Hosszas előkészítői munka után 1906-ban fogtak Károlyi Emil tervezte templom építéséhez. Az alapkövet 1906. november 4-én tették le, a templom 1907. július 28-án készült el. A templom berendezéseit Keil Ferenc pécsi asztalosmester készítette, a szószék a budapesti Kálvin téri templom szószékét mintázza tölgyfából. A berendezések díszítése a Szentháromságot jelképezi. Az orgonát Angster József és fia, a harangokat Novotny Antal temesvári harangöntő mester készítette el. A gyülekezeti ház később, 1927-ben épült. Berendezése Szatyor Győző és Vata Emil pécsi művészek keze munkáját dicséri. A templom homlokzata háromtengelyes, a közepén lévő, kúp alakú sisakkal végződő tornyához kétoldalt egy-egy fiatorony csatlakozik. A fehér falakat a találkozási vonalak mentén és az ablakok körül téglaburkolat díszíti. Stílusa a gótikus építészet elemeit ötvözi, román kori ablakzáródásokra is utalva, a századelő eklektikus felfogásában.

A Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata által teljes mértékben támogatott fejlesztés célja a Pécs-Belvárosi Református Egyházközség Szabadság út 33-35. szám alatt található gyülekezeti terem (Sztáray-terem) átalakítása, annak érdekében, hogy a helyiség helyet biztosíthasson a reformáció történetét bemutató kiállításhoz. A teremben kialakítandó kiállítás a baranyai reformáció történetét dolgozza fel, a fennmaradt emlékek bemutatásával (bibliák, imakönyvek) valamint interaktív eszközök segítségével (tablet, tabló, projektor). A fejlesztés kapcsán sor kerül a Sztáray terem akadálymentesítésére, valamint a terem megközelíthetőségének javítására.